A korai szoptatással kapcsolatos gyakori mítoszok és valóságok

A tények rendezése

A korai szoptatással kapcsolatos gyakori mítoszok és valóságok Tévhit:Nem lehet újra éhes. Nemrég fejezte be az etetést.

TÉNY:A szoptatott csecsemők, különösen az újszülöttek, akik most tanulnak meg szoptatni, úgy tűnhet, jól táplálkoztak, anélkül, hogy sok tejet ittak volna. Nehéz lehet megállapítani, hogy a szoptatott csecsemő megfelelő mennyiségű tejet fogyasztott-e, mivel a melleken nincs kalibrálás. Ha a baba a szoptatás után rövid időn belül éhesnek érzi magát, a legjobb feltételezni, hogy valóban éhes. Az óra szerint járni ("Nem kellene újra ennie") nem olyan megbízható mutatója annak, hogy újra szoptatni kell, mint a baba nyilvánvaló éhségjelei. Ahelyett, hogy azt a következtetést vonná le, hogy "Már nem szabad éhesnek lennie", fontolja meg ezt a lehetőséget:"Bizonyára nem vett be mindent, amire a múltkor szüksége volt. Úgy tesz, mintha újra meg akarná próbálni."

Tévhit:Nem biztos, hogy elegendő (vagy elég gazdag) tejem van. Pár óránként enni akar.

TÉNY:A szoptatott babák közelebbi időközönként táplálkoznak, mint a lombikbébiek, mert az anyatej gyorsabban emésztődik. Valószínűleg ezzel a tervezéssel a természet biztosította, hogy a csecsemők néhány óránként éjjel-nappal felhívják anyukájuk figyelmét. A szoptatott újszülöttek jellemzően két-három óránként szoptatnak az egyik szoptatás kezdetétől a következő elejéig. Ez a gyakori etetési mód arra készteti az újonnan szoptató anyákat, hogy kételkedjenek a tej megfelelőségében. Tekintse át a megfelelő szoptatás kritériumait, mielőtt a baba gyakori szoptatását a tej minőségének vagy mennyiségének hiányának tulajdonítaná. A tej összetételében fellépő rendellenességek rendkívül ritkák. Szinte minden anya olyan tejet készít, amely tápanyagban kellően gazdag.

Tévhit:Szoptatáskor némi fájdalommal kell számolnia. Nem könnyű, tudod. Csak meg kell erősítenie.

TÉNY:A szoptatás korai napjaiban nem ritka a mellbimbó kellemetlen érzése a szoptatás elején. Változó fokú emlőérzékenység is előfordulhat a dúsulás időszakában, amikor a mellek teltek és feszesek lesznek. Ha a tej megérkezett és jól folyik, a mellbimbófájdalom és a mellérzékenység általában csökken. Az első hét végére a szoptatásnak általában kényelmesnek kell lennie. Az egy hétnél tovább fennálló mellbimbófájdalom, amely a szoptatás során végig tart, vagy ami miatt félsz a baba szoptatásától, kifejezetten kóros jelenség. Az ilyen fájdalom valószínűleg azt jelenti, hogy a baba rosszul van rögzítve a melléhez, vagy nem megfelelő módon szoptat. Azonnal segítséget kell kérnie. Kérje meg csecsemője kezelőorvosát, hogy értékelje szoptatási technikáját, vagy irányítsa szoptatási tanácsadóhoz vagy más szoptatási szakemberhez, aki segíthet a szoptatásban. Ne feledje, hogy a csecsemő helytelen elhelyezése a mellnél nemcsak mellbimbófájdalmat okoz, hanem megakadályozza, hogy a baba elegendő tejhez jusson. Így a fájó mellbimbók gyakran együtt járnak az alacsony tejellátással és a nyűgös, éhes babával. Ahogyan a krónikus vagy súlyos mellbimbófájdalmat nem szabad a szoptatás normális részének tekinteni, a tartós vagy rendkívüli mellérzékenység is rendellenes, és olyan kezelhető problémát jelezhet, mint például az emlőfertőzés.

Tévhit:Ne aggódjon, ha eleinte nem megy jól a szoptatás. Általában négy-hat hétbe telik, mire a szoptatás rendbe jön.

TÉNY:Az a közkeletű kijelentés, miszerint a szoptatáshoz sok hét kell ahhoz, hogy meghonosodjon, valószínűleg abból a taktikából indult ki, hogy a korai problémákkal küzdő nőket arra ösztönözze, hogy ne csalódjanak ki és ne adják fel. Az igazság az, hogy a korai problémák nem mindig oldódnak meg maguktól, csak néhány hétig kell várni. Noha négy hétbe is telhet, amíg az etetési rutinok kiszámíthatóbbá válnak, és a szoptatás hatékonyabbá válik, a sikeres szoptatás jellemzői általában a szülés után egy héten belül nyilvánvalóak. Figyelmeztető jelek jelenléte esetén a segítség kérésének késlekedése gyakran a tejellátás csökkenéséhez és a csecsemő állapotának romlásához vezet. Az a tévhit, hogy sok hétnek kell eltelnie a szoptatás előtt, zökkenőmentesen menne, rossz szolgálatot tesz a nőknek és babáiknak. Elősegíti a kockázatos kivárást, ami hozzájárul a szoptatási problémákhoz való segítség kérésének nem megfelelő késleltetéséhez.

Tévhit:Nagyon örülök, hogy a természetes etetést választottam a babámnak. A szoptatás biztosan kényelmes, és egy fillért sem kell költenem.

TÉNY:Bár én a szoptatás előnyeit lelkesen hirdetem, ez a Pollyanna-féle szoptatási megközelítés csalódásra késztet egy nőt. Természetesen hosszú távon a szoptatás általában rendkívül kényelmesnek, rendkívül élvezetesnek és költséghatékonynak bizonyul. Az első hetekben azonban az irreális elvárásokkal rendelkező anyák nehezebben találhatják magukat, mint amire számítottak. Az etetés kevésbé tűnik kényelmesnek, ha senki más nem tudja megtenni. A szoptatás kevésbé „természetesnek” tűnik, ha kényelmetlen megduzzadással és fájdalmas mellbimbókkal jár. Ahelyett, hogy teljesen ingyenes lenne, a szoptatás megkövetelheti, hogy pénzt költsön szoptatói melltartókra, mellpárnákra, bérelt mellszívóra, egyéb szoptatási segédeszközökre és szakmai konzultációra. Ne érts félre. Határozottan hiszem, hogy minden extra időt, erőfeszítést vagy pénzt fektetett meg, megéri. Csak azt gondolom, hogy a nőknek reális képet kellene adni arról, hogy a szoptatás milyen elkötelezettséget követel – különösen a korai hetekben.

Gyakoribb mítoszok és valóságok Tévhit:Annyira szerencsés vagy, hogy újszülötted már átalussza az éjszakát! Gondoljon az összes extra pihenésre.

TÉNY:A közhiedelemmel ellentétben nem áldás az a szoptatott újszülött, aki átalussza az éjszakát (egyetlen ötórás szakasznál tovább). Ritka kivételtől eltekintve, egy ilyen csecsemő valószínűleg nem hízik el kellőképpen, vagy nem serkenti az anya megfelelő tejellátását. Az éjszakai szoptatás természetes, normális része a korai szoptatásnak. Éjjel-nappali etetés szükséges a bőséges tejellátáshoz és annak megőrzéséhez. Az újszülötteknek éjszakai táplálékot kell kapniuk, és rendszeresen ki kell üríteni a melleket, még éjszaka is. Ha újszülöttje öt óránál tovább alszik éjszaka, próbálja meg felkelteni, és szoptatásra csábítani.

Tévhit:Ne aggódjon amiatt, hogy időnként tápszer-kiegészítőket használ, nehogy lekösse a szoptatást. Az alkalmankénti cumisüveg szünetet ad, és nem zavarja a szoptatást.

TÉNY:A kiegészítő cumisüvegek megzavarhatják a szoptatás sikerét azáltal, hogy felborítják a kereslet-kínálat kényes törvényét. Egyszerűen fogalmazva, a törvény így szól:"Minél több tejet vesz fel a baba, annál több tejet termel az anya." Ha a baba egy üveg tápszert iszik az anyatej helyett, az anya mellei nem kapják meg a normális mennyiségű stimulációt és ürítést. Ellátása valószínűleg csökkenni fog az általa adott étrend-kiegészítő mennyiségével arányosan, így a tápszer folyamatos használatától válik függővé. Ami „kényelmi” cumisüvegnek indul, nagy kényelmetlenséget okozhat – alááshatja a sikeres szoptatást. Ha három-négy hét után alkalmanként szeretne felkínálni egy üveget, lehetőség szerint használjon lefejt anyatejet.

Tévhit:Ne adj tápszert és ne használj palackot semmilyen áron. Már egyetlen cumisüveges szoptatásnál is előfordulhat a mellbimbó zavara, és bármilyen táplálékkiegészítő adása tönkreteszi a sikeres szoptatás esélyeit.

TÉNY:Ez az a fajta dogmatikus tanács, amely néhány babát veszélybe sodort. Természetesen nem ajánlott fölösleges tápszert kínálni vagy kényelmi okokból palackokat adni. Ezek a gyakorlatok köztudottan veszélyeztetik a szoptatás sikerét. De durva leegyszerűsítés ragaszkodni ahhoz, hogy egyetlen szoptatott babának sem szabad tápszert vagy cumisüveget adni. A megkerülhetetlen igazság az, hogy egyes szoptatott csecsemők nem tudnak elegendő tejhez jutni szoptatással ahhoz, hogy kielégítsék folyadék- vagy tápanyagszükségletüket. Bár nem gyakori, egyes szoptatott csecsemők túlzott súlyt veszítettek, és veszélyesen kiszáradtak vagy alultápláltak. Elsődleges célunk mindig a baba jóléte kell, hogy legyen. Egy egészséges, jól táplált baba nagyobb valószínűséggel szoptat hatékonyan, mint egy alultáplált, legyengült állapotban lévő baba. A tápszer és a cumisüvegek nem kábító hatásúak, ha a baba egészségének helyreállítására használják őket. Ha valóban szükség van étrend-kiegészítőkre, akkor biztos lehet benne, hogy a szoptatás javítása érdekében is konzultálnia kell. Valószínűleg bérelhető elektromos szivattyúra lesz szükség a tejellátás növeléséhez. Számos egyéb szoptatási segédeszköz áll rendelkezésre a szoptatási problémák megoldására.

Tévhit:Ne aggódjon babája lassú súlygyarapodása miatt. Mindenki tudja, hogy a lombikbébi csecsemők sokkal gyorsabban nőnek, mint a szoptatott babák.

TÉNY:Amikor a szoptatás jól kezdődik, a fiatal csecsemők rengeteg tejet kapnak, és gyorsan híznak – körülbelül egy uncia minden nap életük első hónapjaiban. A fiatal anyatejjel táplált csecsemők az országos növekedési görbéken jellemzően az átlag felett nőnek. Csak az első három hónap után csökken a szoptatott csecsemők növekedési üteme a lombikbébivel táplált csecsemőkéhez képest. Ha egy fiatal szoptatott csecsemő nem hízik megfelelően, akkor nagyon valószínű, hogy a baba nem jut elegendő tejhez a szoptatással. Nemcsak az alultápláltság és a krónikus éhség veszélye fenyegeti a babát, hanem az anya tejellátása is veszélybe kerülhet. A szoptatás javítását célzó korai beavatkozás elősegíti a baba gyorsabb súlygyarapodását és növeli az anyatejellátást.


Previous:

Next: