• Babák
• Családalapítás
• Gyermekek
• Általános szülői tudnivalók
• Újszülöttek
• Tinédzserek
• Kisgyermekek
• Terhesség

Sportpszichológia 101

Mivel sok cikkünk és blogbejegyzésünk a gyerekek problémáiról és patológiáiról szól, gondoltam, kilépem ezen a területen, és megnézem a pszichológia alkalmazásait más, kevésbé klinikailag orientált tanulmányterületekre. Sok alkalmazása van a pszichologiának a sportvilágban és a sportteljesítmény fokozásában, így ez jó kiindulópontnak tűnik.

A sportban való javulás nagy része a gyakorlatból származik. A pszichológusok hosszú ideje tanulmányozzák a tanulást, mind az alacsonyabb állatoknál, mint a patkány és a galamb, mind az embereknél. A laboratóriumi tanulásról a pályán való tanulásra való átvitel az egyik legizgalmasabb pszichológia terület volt és van. Sportpszichológusok, mint Robert Rotella, Ph.D., és könyve, A golf nem tökéletes játék, illusztrálták, hogyan játszhatnak szerepet a pszichológiai fogalmak a játék fejlesztésében és, remélhetőleg, a játék élvezetében.

Egy másik fontos aspektus a sportteljesítményben a motiváció. Ugyanígy, a pszichológusok sokféle állatnál és embereknél is tanulmányozták a motivációt az évtizedek során. A motiváció kulcsfontosságú a játékosoknál, de a játékosok edzése szempontjából is fontos. Az általam állítható, hogy szinte bármely sikeres edző jó motivátor is. Vannak módszerek a motiváció mérésére és a motivációs technikák tanítására azoknak, akik hiányoznak ezekből? A sportpszichológusok lelkes „igen”-nel válaszolnák!

Az edzési programok és rendek betartása is a sportpszichológia része. Azaz, ha egy programot mutatunk egy jövendő sportolónak a sikerről, hogyan lehet legjobban prezentálni azt a programot, hogy a sportoló követje, és elérje a célokat, amiket annyira vágytak? Vannak módszerek arra, hogy megjósoljuk, ki fog a legjobban reagálni a napi vs. minden második napi edzésre, diétára, és edzésrutinokra, amiket használhatunk a több sportoló sikerének biztosítására? Megint, vannak, és ez dokumentálva van.

A figyelem, a fókusz, és a gondolkodas javítása is a pszichológia területére esik, és sokat dolgoztak ezen a területen is. Egy korábbi cikkben megbeszéltem, hogyan használták a biofeedbacket és a neurofeedbacket a puttozás és a koncentráció segítésére a golfban. Dr. David Wright hasonló technikákat és a egyensúlyról szóló visszajelzéseket használt, hogy a golfesek megtanulják, hogyan szerezzenek több kontrollt a swipe-uk felett, és a kognitív oldalán való munkája a golfnak sok golfesnek segített legyőzni a gondolkodási hibákat, amik megakadályozták őket az optimális teljesítményben (lásd az kiváló weboldalát a munkájáról további információkért).

Az optimizmus is egy pszichológia terület, amit elég kiterjedten tanulmányoztak (lásd Martin E. P. Seligmann e területen végzett széles körű munkáját). Ugyanígy, a munkák ebben a területen azt mutatták, hogy az embereket megtaníthatják az optimisztább gondolkodásra, és a csapatok, akik optimizmus skálán jobban pontztak, gyakrabban fordítottak vissza és nyerték a meccseket egy vereség után, mint a peszimisztább tartományban pontzó csapatok. Egyéb dolgok egyenlőek esetén, egy optimista csapat valószínűleg legyőz egy peszimista csapatot. Milyen felfedezés!

Egy másik érdekes találat a sportpszichológia kognitív területéről az, hogy azok, akik nem teljesítenek optimálisan a sportban, gyakran a nem kontrollálható dolgokra fókuszálnak, mint egy meccs, lövés, dobás, vagy ütés kimenetele, ahelyett, hogy a közvetlen kontrolljuk alatt álló változókra. Az utóbbiakat gyakran „folyamat” változóknak nevezik, míg az előbbieket „kimeneti” változóknak. Így egy kosárlabda játékos, aki罚球t lő, és túl sokra koncentrál a kimenetelre, azaz a罚球 behúzására, profitálhatna egy előre lövés rutinból, ami a lövés folyamatára fókuszál. Ilyen előre lövés rutin tartalmazhatja a pontos lábhelyezetre való fókuszálást, mikor a罚球 vonalhoz lép, a labda specifikus számú tapsolása a lövés előtt, egy specifikus lélegzésvétel vagy specifikus számú lélegzésvétel minden罚球 előtt, stb.

A tapsolás után, mondjuk ötször, a játékost utasítanák, hogy vegyen egy mély levegőt, vagy fókuszáljon a test egy bizonyos részére, ami továbbra is a közvetlen kontrollja alatti dolgokra tartja a koncentrációját. A játékos utasítanák, hogy válasszon egy célt a lövéshez, elengedje a labdát egy bizonyos ponton, és fejlesszen egy lövés utáni rutinot, amit gyakran gyakorol. Aztán, ha a nagy meccs jön, a játékos nem arról gondolkodik, hogy sikerül vagy kudarc, hanem arról, hogy milyen jól hajtja végre a közvetlen kontrollja alatti viselkedéseket. Számos tanulmány (lásd a Wright Balance weboldalt, például) dokumentálta az ilyen megközelítések hatékonyságát a kosárlabda penalty doboz, mindenféle golf lövés, baseball dobás, tenis szervíz, és más sportok tevékenységeiben.

Pennebaker A Fizikai Tünetek Pszichológiája (1982) is kiváló azokkal a munkában, akik csak egészségesebbek akarnak lenni, nem feltétlenül az világot akarják megragadni a sportképességeikkel. Például Pennebaker azt találta, hogy egy felsőfokú testnevelési osztály diákjai sokkal messzebbre tudtak futni egy olyan tornateremben, ami élénk, színes, és szórakoztató falfestményekkel volt ellátva, mint abban, ami csak sötét szürke falakkal volt, semmi sem rajta. Pennebaker úgy értette, hogy amikor nem volt semmi, ami elterelné a figyelmet a megnövekedett szíverősségtől, a nehezebb légzéstől, stb., amit a diákok a unalmas tornateremben tapasztaltak, sokkal valószínűbbé tették az önbecsülést, hogy hamarabb elfáradnak. Úgy tűnik, vannak idők, amikor jobban nem lenni annyira belsőleg fókuszált, ami majdnem ellentmond az előző bekezdésben tárgyaltnak (lásd fent). Az idő megmutatja többet az optimális időről és módokról a belső tényezőkre fókuszálásra és amikor a külsőakra kell fókuszálni.