Egy négyéves ember aktív élete

Egy négyéves aktív élete

Gyermekvédelem

Még ne kezdje el a négyévest görgőkkel. Vegyél gyermekednek egy pár „kezdőkorcsolyát”. A legtöbb három beállítással rendelkezik:reteszelt (a kerekek egyáltalán nem forognak), előre (a kerekek csak előre gurulnak) és teljes (a kerekek tetszés szerint gurulnak). Kezdje a legegyszerűbb beállítással, és csak akkor váltson a következő szintre, ha gyermeke elsajátította az előzőt, és megszokta azt.

A négyévesed kétségtelenül aktív és energikus. Valószínűleg élvezi a fizikai játékokat és a gyors és őrjöngő tempójú tevékenységeket. Gyorsan fut, ugrik, ugrál, és idegtépő magasságokba mászik felhagyottan (neked idegroppanó, neki nem). Gyermeke mára nagyon sok koordinációt fejlesztett ki. Egyenes vonalban tud járni az „egyensúlygerendán” (amit mi felnőttek útszéli járdaszegélynek nevezünk). Le tud száguldani egy lépcsőn, lépésenként csak az egyik lábával leszáll, ahelyett, hogy egyik lábával vezetne, majd a másikkal követné. Tud váltogatni a lábát ugrókötélben. Egy nyitott csésze vizet vagy gyümölcslevet képes magával vinni anélkül, hogy kiöntné (a legtöbbször egyébként). Még az is lehet, hogy képes lesz elsajátítani az ugrás nehéz művészetét – vagy tricikliről biciklire váltani (természetesen edzőkerekekkel).

Segíthet ennek az új koordinációnak az egyre kifinomultabb felhasználásában. Ha gyermeke még nem tanult meg úszni, új koordinációs képessége miatt négy éves kortól érdemes elkezdeni. Azt is megtaníthatod neki, hogyan kell ugrókötelezni. Egy másik kihívást jelentő fizikai tevékenység, amelyet idén érdemes bevezetni, a görkorcsolya.

A táncórák négy évesen is remek szórakozást nyújtanak – fiúknak és lányoknak egyaránt. A táncórák lehetőséget adnak gyermeke számára, hogy gyakoroljon és tökéletesítsen különféle fizikai készségeket (egyensúly, mozgás, ritmus és koordináció), valamint nagyszerű szociális lehetőséget is biztosít. A fizikai és szociális fejlődést egyaránt ösztönző egyéb osztályok vagy tevékenységek a következők:

  • Torna
  • Harcművészetek
  • Futball
  • Lovaglás

Ha gyermeke kevésbé koordináltnak tűnik, mint a többi vele egykorú gyermek, ajánljon néhány tippet. Mutasd meg neki, hogyan tud biztonságosan felmászni a létrán, vagy hogyan állítsa be a lábát a csúszda alján lévő landoláshoz. Tanítsd meg neki, hogyan rúgjon futballlabdát, vagy dobjon baseballt vagy focit. Fontolja meg, hogy beíratja valamelyik korábban javasolt osztályba. (A város vagy a város szabadidős osztálya alacsony költséggel szponzorálhat óvodai programokat.) Az ilyen tevékenységek segítenek neki, hogy különféle izmokat dolgozzon ki, erősítse az izmait, és gyakorolja az izommozgások koordinálását.

Amellett, hogy jobb koordinációt és egyensúlyt, valamint nagyobb erőt, sebességet és általános mozgékonyságot tapasztal, gyermeke finommotorikus készségeiben is jelentős finomodást fog tapasztalni. Azok a tettek, amelyek kevesebb, mint egy éve rejtélyessé tették őt, könnyűnek tűnnek négyévese számára – különösen, ha arra ösztönzi, hogy gyakorolja ezeket a készségeket. Négy évesen gyermeke valószínűleg be tudja gombolni az ingeit, és kezelni tudja a cipzárait (bár lehet, hogy segítségre lesz szüksége az induláshoz). Önthet gabonapelyheket, tejet, gyümölcslevet és szirupot, ha a tartályok nem túl nehezek. Ügyesen és precízen tud vágni ollóval és gyöngysorral, bármilyen kicsik is.

Mennyi tevékenység túl sok?

Szinte minden négyéves rohangál, mint az őrült. Ágyakon és kanapékon ugrálnak, rongybabákként vetik magukat, és szó szerint pattannak a falakról. Látszólag végtelen mennyiségű energiával és tombolással rendelkeznek. És nagyon-nagyon hangosak!

Ezért csak azért, mert gyermeke egy percnél tovább nem tud mozdulatlanul ülni anélkül, hogy felpattanna és ne száguldozna el valahova (kevés négyéves képes), ne vonja le a következtetést, hogy bizonyára hiperaktív. Minden valószínűség szerint a korához képest teljesen normálisan viselkedik. Bár az általános iskola előtt ritkán diagnosztizálják, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) az egyik leggyorsabban növekvő diagnózis ma az amerikai gyermekgyógyászatban. Ám a rohanás, hogy felcímkézzék és kezeljék az ADHD valódi eseteit az amerikai gyerekek körében, a rendellenességet valószínűleg túldiagnosztizálják.

Természetesen, ha őszinte aggodalma van gyermeke „hiperaktivitásával” és rövid ideig tartó figyelmével kapcsolatban, mindenképpen konzultáljon gyermekorvosával. De hacsak a gyermeke nem látja képtelen egyetlen feladat elvégzésére, még akkor sem, ha vonzónak találja, akkor szinte biztosan nincs ADHD-ja. Mielőtt tehát orvoshoz rohanna, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az óvodás gyermeke ADHD-s-e, először próbáljon sok lehetőséget biztosítani számára az aktív játékhoz (lehetőleg a szabadban):futás, ugrás, mászás, üldözés, triciklizés vagy pedálozás, körjátékok, címkézés, a vezető követése, és az általános testi butaság.

Próbáljon olyan tevékenységeket is megszervezni, amelyek kiabálással, sikoltozással és általános hangossággal járnak. Az óvodás gyermeked csak azért tűnhet szokatlanul izgatottnak, mert nem kapott ki minden energiáját. A fizikai szabadulás rendszeres lehetőségei – ha kirázzuk a bolondjait –, gyermeke számára is könnyebben élvezheti a nyugalmat. Ki tudja? Még az is előfordulhat, hogy saját maga is talál egy kis nyugalmat.


Previous:

Next: