Tudományos alapú tippek az óvoda első napjához

Az óvoda első napja vagy a bölcsőde első napja izgalmas, de a kisgyermekek számára is hatalmas élmény lehet.

Ez a cikk 6 tippet ad, hogyan segíthet gyermekének megbirkózni a szeparációs szorongással ezen a fontos napon.

Az óvoda első napja

Tehát elvégezte a kutatást, felkereste a környék összes óvodáját, számos szülővel beszélt, és végül úgy döntött, hogy a kisgyermeke számára melyik óvoda lesz.

Ideje elkezdeni az óvodát. Gyermekét felkészítették az óvodai nevelés első napjára, és korán lefeküdt.

Szóval izgatott vagy az első k előtti leszállás miatt?

Ha olyan vagy, mint a legtöbb szülő, félsz az óvodai vagy bölcsődei első naptól.

Valószínűleg ez az első alkalom, hogy hosszú időre elszakad a babától.

Amilyen nehéz neked, olyan sokkal nehezebb a kisgyermekednek.

Az óvoda megkezdése izgalmas, de idegtépő is lehet. Az emberek folyamatosan mesélhetnek arról, hogyan sírtak óvodás gyermekeik hetekig vagy hónapokig, mielőtt letelepedhettek volna az új helyen

… de a gyerekek sírása az óvoda első napján normális

… a sikítás és a sírás normális jelenség

… az óvodások szeparációs szorongása normális

… végül leállnak, és a gyermek alkalmazkodik az új környezethez

… Csak fel kell készülni és meg kell szokni.

Tapasztalat kontra tudomány

Sok jó szándékú ember, köztük tapasztalt tanár, azt fogja mondani, hogy szálljon le, köszönjön el, majd a lehető leggyorsabban távozzon, anélkül, hogy hátranézne.

Az óvodai első nap kaotikus és megterhelő lehet a pedagógusok számára is. Érthető, hogy kevesebbet akarnak elterelni és a szülőket félretenni.

Igaz, hogy a legtöbb gyerek 5 percen belül abbahagyja a sírást, miután látja, hogy szülei elmennek.

Ez a stratégia működőképesnek bizonyult a felnőttek szemében.

De az a stratégia, amely úgy tűnik, hogy a felnőttek számára működik (mert akkor folytathatjuk a dolgunkat), nem mindig a legjobb a gyerekeink számára.

Amellett, hogy a látszat „működik”, sokan támogatják ezt a lehúzós segélystratégiát, mert logikusnak tűnik. Mindannyiunknak volt már ilyen „túléljük” tapasztalata.

De ebben az esetben nem ez a megfelelő hasonlat.

Kezdetnek:az agy sokkal másképp működik, mint a bőr .

Gyermeke agya képes gondolkodni, szemlélni és érezni az érzelmeket. A bőr nem tud.

Az ember agyát úgy kezelni, mintha a bőrét kezelné, olyan, mintha azt mondaná egy repülőgép pilótának, hogy csak „evezve és egyensúlyban tartva” vezessen. Ez nemcsak naiv, de veszélyes is.

Az óvodai első nap dráma nélkül indulhat. Pozitív élmény lehet egy 3 éves óvodába adás.

A következő részben tippeket tekintünk meg, hogyan segíthet a kisgyermeknek alkalmazkodni ehhez a nagy naphoz.

A tanácsok egy része ellentétes az intuitív vagy a hagyományos bölcsességekkel, de ezeket pszichológusok és kutatók kiterjedt tanulmányai támasztják alá.

A technológia és az agytanulmányok fejlődése rengeteg információt adott nekünk a gyermekek fejlődéséről. Ez az új tudás segít megérteni a gyermekek korábban félreértett viselkedését, eloszlatni a régi hiedelmeket, és lehetővé teszi számunkra, hogy egészségesebb és boldogabb gyerekeket neveljünk.

Ha további segítségre van szüksége a dührohamok csillapítására, tekintse meg ezt a lépésről lépésre szóló útmutatót

Íme néhány tipp, hogyan segíthet az óvodások elszakadási szorongásának enyhítésében az óvoda első napján.

1. Tervezzen sok időt tölteni az első napon a az óvoda vagy napközi

Sok tanácsot kaphat tapasztalt szülőktől, amikor óvodás gyermeke nagy napjára készül.

Hallhatja, hogy a szülőknek nem szabad elhúzódniuk. Ellenkező esetben a gyermek nehezebben válna el egymástól, és kevésbé valószínű, hogy kapcsolatba kerülne az új emberekkel és környezettel.

Tehát az 1. tipp pont az ellenkezője ennek a hagyományos nézetnek.

A gyermek megfigyelés és kísérletezés révén ismeri meg ezt a világot.

Ha te lennél az a kisgyerek, aki még mindig próbál rájönni erre a világra, amikor egy ismeretlen helyre vittek, és akiben a legjobban megbízol, azonnal távozna, mit gondolnál?

Azt gondolná, hogy…

„Most jó kezekben vagyok. Bíznom kell ezekben az új emberekben, ahogy anyu mondta”, vagy

– Ó, nem, anyu elszalad. Ez rossz hely? Kik ezek az emberek”?

A legtöbb fiatalabb kisgyermek pánikba esne.

Félnek az elválástól, és aggódnak amiatt, hogy mit hoz ez az új környezet.

Nem értik, miért mész el, miért maradnak le, és mit tennének velük ezek az új emberek és új helyek.

Evolúciós szempontból veszélyes volt egy kisgyermeknek távol lenni a szüleitől.

Elszakadási szorongás egy nagyon hasznos tulajdonság, ami a génjeinkbe épült be, mert kritikus volt a tehetetlen kisgyerekek számára, hogy a túlélés érdekében a szüleik közelében maradjanak .

Ezért van az, hogy az alsó agyban lévő szeparációs distressz rendszer genetikailag túlérzékenyre van programozva.

A homloklebenyek fejlődésével, amely csak a húszas éveink közepén fejeződik be, a felnőttek megtanulják gátolni ezt a rendszert, és kognitív módon ellenőrizni.

De a kisgyermeked még nincs ott. Valójában még mindig évekre vannak attól, hogy megbízhatóan ellenőrizzék megismerésüket.

Tehát a kisgyermek pánikja normális.

Ez nem jelenti azt, hogy gyenge, elkényeztetett, rászoruló vagy ragaszkodó.

Ha gyermeke sír és nyüzsög az első leszálláskor, maradjon vele hosszabb ideig.

A legtöbb tanár azt fogja mondani, hogy menj el.

De mi van akkor, ha te vagy a kisgyermek, szeretnél elhagyni, amikor bajban vagy?

Bár a szeparációs szorongás a kisgyermekkor normális velejárója, ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk, vagy hagyjuk, hogy a maga útján haladjon.

Amikor egy gyerek elutasítottnak vagy elhagyatottnak érzi magát, az agyában aktiválódó részek ugyanazok, mint a fizikai fájdalom által aktivált részek. Ez azt jelenti, hogy az elutasítás fájdalma a fizikai fájdalomhoz hasonlít.

Ahogyan nem hagyjuk figyelmen kívül a gyermeket, amikor fizikailag fáj, úgy nem hagyjuk figyelmen kívül a gyermek elszakadásból eredő érzelmi fájdalmát sem.

Az, hogy a szülők reagálnak gyermekük szorongására, bizonyítottan jobb szociális-érzelmi kompetenciához és biztonságos kötődés kialakulásához kapcsolódik. A következetes reagáló szülői nevelés a kisgyermekek gyorsabb kognitív és szociális fejlődésével is jár.

Nem minden kisgyermek szenved súlyos szeparációs szorongástól.

Ha kellő felkészültséggel és érettséggel rendelkezik, gyermeke képes lehet megérteni, miről szól az óvoda, és nem fog sokat sírni.

Ebben az esetben egyeztessen óvodás gyermekével, mikor tér vissza, és tegye meg.

De a fiatalabb vagy nehezebb dolgú gyermekek több segítségre szorulhatnak. NE érezzen nyomást, hogy elhagyja gyermekét, csak azért, mert a tanárok azt mondják, hogy ez rendben van.

2. Sok ölelés és tartás

Amikor szorongunk, az alsó agyunk beindítja a stresszhormon, a kortizol felszabadulását, hogy felkészítse szervezetünket a küzdj vagy menekülj reakcióra.

A bajba jutott gyermek megsegítésére az ölelés az egyik leghatékonyabb módja.

Az ölelés vagy a kézben tartás elősegíti az oxitocin felszabadulását, egy jó közérzetet okozó vegyi anyag, amely a kortizolszint csökkenését okozhatja.

3. Induláskor búcsúzz el, és mutasd meg a visszatérés idejét

Nincs alattomos eltűnés – a sunyi eltűnéstől a szülők jobban érzik magukat, mert nem kell szembenézniük a gyermek pusztító sírásával.

De a gyermek számára az elhagyottság rontja a gyermek beléd vetett bizalmát.

Tehát ne csak úgy elsurranjon. Indulás előtt mondjon búcsút, hogy bizalmat építsen.

Egyes szülők búcsúzási rutint alakítanak ki, hogy kicsit könnyebbé és szórakoztatóbbá tegyék az indulást (pl. búcsúdal, búcsúzó kézfogás stb.)

Mutasson az órára, és tudassa vele, mikor fog visszajönni érte (és komolyan is gondolja!), még akkor is, ha gyermeke még nem tudja, hogyan kell leolvasni az órát.

Fontos, hogy tudja, hogy valamikor visszatérsz.

4. Adja át a tartást egy tanárnak

Néha nem lehetséges, hogy a szülők ilyen sokáig maradjanak. Néha a kisgyermek még mindig ideges lehet, még akkor is, ha Ön már sokáig itt maradt, hogy segítsen neki alkalmazkodni.

Ha gyermeke még mindig nem tud megnyugodni, amikor elmegy, kérjen meg egy érzékeny tanárt, aki fogja őt.

Kérje meg a tanárt, hogy fordítson időt a vele való beszélgetésre és a megnyugtatására.

A kisgyermeknek nem szabad továbbra is sírnia, vagy nagyon szorongnia, amikor a tartás véget ér.

A kisgyermekek nem tudják hatékonyan szabályozni saját érzelmeiket. Ehhez sok külső segítségre lehet szükségük.

5. Eleinte rövidebb napok

Az első napon korán vedd fel a gyereket.

A következő napokban lassan növelje meg a tartózkodási idejét, hogy egész napos programba kezdjen.

Még ha úgy is tűnik, hogy egy gyerek jól van, az nem jelenti azt, hogy belül is jól van.

A kortizolnak cirkadián ciklusa van. Reggelente természetesen magas, és a nap előrehaladtával csökken. A tanulmányok azt mutatják, hogy a napközis kisgyermekek kortizolszintje folyamatosan emelkedik a nap folyamán, nem pedig csökken, annak ellenére, hogy kívülről nem észlelhető szorongás.

Egy gyermek szoronghat anélkül, hogy sírna vagy stresszesnek tűnne.

Az érzelmei csak el vannak rejtve vagy el vannak zárva.

Ez különösen gyakori azokban a kultúrákban, ahol a gyerekek, különösen a fiúk sírása erősen elbátortalanodott.

Tovább rontja a helyzetet, hogy azok a gyerekek, akik nem látszanak idegesnek, kevésbé vigasztalódnak, ami meghosszabbítja a belső szabályozási zavarokat.

A tartósan magas kortizolszint túlérzékenységhez vezethet a gyermek szorongásos válaszrendszerében, és számos egészségügyi problémához vezethet későbbi életében.

Tehát még akkor is, ha a gyermek abbahagyta a sírást, vagy úgy tűnik, hogy jól van, akkor is jobb, ha először rövidebb napjai vannak.

6. Mindig légy pozitív és bátorító

Leadáskor vagy felvételkor bátorítson és légy türelmes, még akkor is, ha a gyermek nem a legjobb viselkedést mutatja.

Segíts a gyermeknek érezni, hogy az óvodába járás pozitív élmény. Ez nem az a hely, ahol normális viselkedését kritizálják vagy megrovják.

A korai években szerzett pozitív élettapasztalat fontos alapot képez a gyermek agyfejlődésében.

Utolsó gondolatok a PreK nagy napjáról

Nem mindannyian engedhetjük meg magunknak azt az időt vagy erőforrást, hogy a fent említett tanácsokat az óvoda első napján betartsuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a gyermekeinkre gyakorolt ​​valós hatásokat, és tagadásban kell élnünk.

Az életben lehetőségeinken belül kompromisszumokat kötünk az alapján, hogy mi a legjobb. Ismerje meg az összes tényt, mielőtt döntést hozna. Az számít, hogy már mindent megtettél azzal, amit tudsz, és nincs szükség anyai bűntudatra.

Egyes családok számára az óvodai nevelés a szülő első lehetősége arra, hogy társadalmi megítélést kapjon arról, hogy alkalmas szülők vagyunk-e (a tanárok részéről). Lehet, hogy nyomás nehezedik rájuk, hogy azt tegyék, amit a többi szülő, vagy amit a „hatóság” mond nekik. Ehelyett hozzon döntéseket gyermeke érdekében. Legyen jó példakép számukra, ne engedje magát a társadalmi nyomásnak.


Previous:

Next: