Bevezetés az autizmusba
Mi az autizmus?
Bevezetés az autizmusba Az Országos Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) szerint 1943-ig nem volt neve az autizmusnak, amikor is Dr. Leo Kanner tanulmányt végzett a betegségről a Johns Hopkins Kórházban, és „korai csecsemőkori autizmusnak” nevezte el. Az autizmus egy enyhébb formája Asperger-szindróma néven vált ismertté, amelyet Dr. Hans Asperger német tudósról neveztek el.
A NIMH az autizmust és az Asperger-szindrómát az öt ismert fejlődési rendellenesség közül kettőnek írja le, amelyeket leggyakrabban „autismus spektrum zavaroknak” (ASD) neveznek. A spektrum minden rendellenessége bizonyos mértékű károsodást mutat a kommunikációs készségekben és a szociális interakciókban, valamint korlátozott, ismétlődő viselkedési mintákat. Bár a legtöbb esetet 3 éves korban diagnosztizálják, néhány esetet már 18 hónapos korban észlelnek. Az orvosok abban reménykednek, hogy végül a legtöbb eset már 1 éves korban azonosítható lesz.
A figyelmeztető jelek
Az autizmus minden jele, amelyet a gyermek mutathat, elegendő ok arra, hogy a betegségre szakosodott szakemberrel értékeljék. Az autizmus számos figyelmeztető jelet jelezhet, a legkorábbiakat általában a szülők veszik észre. A korai diagnózis elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermeket a kezelési beavatkozásokon keresztül segítsük, és óriási hatással lehet a tünetek csökkentésére, de a kezdeti tüneteket a szülők és más gondozók általában figyelmen kívül hagyják. A NIMH becslése szerint a betegségben szenvedő gyermekek mindössze 50 százalékát diagnosztizálják óvodáskor előtt.
A gyermekeknél az autizmus korai figyelmeztető jelei születésüktől kezdve megjelenhetnek, mint például a reakcióhiány vagy egy tárgyon nagyon hosszú ideig tartó rögzítés. Más esetekben a tünetek olyan gyermekeknél jelentkeznek, akik normálisan fejlődtek. Sok esetben a 12 és 36 hónapos kor közötti gyerekek furcsán viselkednek, elutasítják az embereket, és úgy tűnik, elveszítik a már megszerzett nyelvi és szociális készségeiket. Ez hirtelen megtörténhet, vagy a gyerekek fennsíkká válhatnak, így fejlődésük hiánya nyilvánvalóbbá válik, mivel szociális és kommunikációs készségeik elmaradnak a többi korú gyermekétől. Például, ha egy egyébként barátságos és beszédes kisgyermek hirtelen visszahúzódóvá, hallgataggá, önsértővé vagy közömbössé válik, a szülőknek értékelniük kell őt. Ezeknek a tüneteknek a súlyossága az autizmus spektrumában az enyhe – Asperger-szindrómaként ismert – súlyosságtól a súlyos – autista rendellenesség néven ismert –ig terjed.
Az autizmus spektrumúként diagnosztizált gyermekek fejlődési késleltetést mutatnak a szociális interakciókban és a verbális és nonverbális kommunikációban, és ismétlődő viselkedést mutatnak. Ezeknek a tüneteknek a megjelenése minden gyermeknél eltérő, de mindegyik illeszkedik az ASD általános tüneteihez. A NIMH összeállított egy listát azokról a konkrét dolgokról, amelyekre figyelni kell, ha a szülők azt gyanítják, hogy gyermekük ASD tüneteit mutathatja:
Diagnosztika
A NIMH szerint az elmúlt 15 év bizonyítékai azt mutatják, hogy a legalább két óvodáskorig tartó intenzív korai beavatkozás javítja a legtöbb ASD-vel diagnosztizált gyermek kimenetelét. A diagnózis felállításához a szakemberek bizonyos viselkedési jellemzőket keresnek. A gyermeknek 3 éves kora előtt problémát kell mutatnia a kommunikáció, a szocializáció vagy a korlátozott viselkedés legalább egyik területén.
Az ASD diagnózisa két szakaszban történik. Az első szakasz egy rutin ellenőrzés során történik, amely magában foglalja a fejlődési szűrővizsgálatot. Ha az ellenőrzés során az ASD bármely lehetséges jele megjelenik, a gyermekorvos további vizsgálatot kér egy pszichológusból, neurológusból, pszichiáterből és logopédusból álló csoporttól. A szakemberek ezt követően neurológiai és genetikai vizsgálatokat, valamint kognitív és nyelvi vizsgálatokat végeznek. Az Autism Genetic Resource Exchange (AGRE) szerint a tesztelés magában foglalhatja az Autism Diagnosis Interview Revised (ADI-R) és az Autism Diagnostic Observation Schedule (ADOS-G) alkalmazását. Az ADI-R egy strukturált interjúból áll, amelyet gondozónővel készítenek, és amely több mint 100 elemet tartalmaz, amelyek négy fő tényezőt fednek le:a gyermek kommunikációját, társas interakcióját, ismétlődő viselkedéseit és a tünetek megjelenésének korát. Az ADOS-G egy megfigyeléses értékelés, amely az ASD-vel küzdő gyermekeknél általában hiányzó, abnormális vagy késleltetett kommunikációs viselkedéseket keres.
A NIMH egy másik tesztet ír le, az úgynevezett Childhood Autism Rating Scale (CARS), amely értékeli a gyermek testmozgását, a változásokhoz való alkalmazkodást, a hallás reakcióját, a verbális kommunikációt és az emberekhez való viszonyát. A gyermeket ezután egy skálán értékelik, amely az azonos korú gyermekek tipikus viselkedése alapján történik. Ezt a tesztet leggyakrabban 2 évesnél idősebb gyermekeknél használják.
Miután ezeket a vizsgálatokat a szakembercsoport elvégezte, rendszerint felállítják a diagnózist, és feltárják a kezelési lehetőségeket.
Kezelési lehetőségek
Az, hogy az egyik kezelési lehetőség mennyire működik jól, gyermekenként változik, de a legtöbb szakember egyetért abban, hogy fontos a korai beavatkozás, és hogy a legtöbb ASD-vel diagnosztizált gyermek a strukturált, speciális programokra reagál a legjobban. Az Amerikai Autizmus Társaság egy listát ad a szülőknek azokról a javasolt kérdésekről, amelyeket fel kell tenniük egy bizonyos kezelési lehetőség mérlegelésekor:
A kezelés egyik széles körben elfogadott formája az Applied Behavior Analysis (ABA) néven ismert. A Mental Health:A Surgeon General jelentése szerint , kutatások kimutatták, hogy ez a kezelési módszer csökkenti a nem megfelelő viselkedést, és fokozza a kommunikációt, a tanulást és a megfelelő szociális viselkedést. A kezelés alapja a heti 40 órás intenzív, egy-egy gyermek-tanár interakció, és a kívánatos magatartások megerősítésére összpontosít.
Az ASD-vel küzdő gyermekek hatékony kezelési programjának a gyermek érdekeire kell összpontosítania, miközben kiszámítható ütemtervet és erősen strukturált tevékenységeket kell kínálnia. A magatartás megerősítése és a szülők bevonása egyaránt fontos tényező bármely adott program sikerében. Az ideális programnak arra kell összpontosítania, hogy segítse a gyermeket bármely olyan területen, ahol késik, ugyanakkor ösztönözze a növekedést az erősségein. Minden programnak egyedinek kell lennie az egyén igényeihez, és egyetlen program sem működik minden ASD-vel diagnosztizált gyermek számára. A kezelések alaposabb megismeréséhez olvassa el ezt a cikket az alternatív kezelésekről.
-
A bébiszitterek számára a tanév vége és a nyár eleje jellemzően egy dolgot jelez:sok gyermekgondozási munkalehetőséget. Ha Ön középiskolás vagy főiskolai hallgató – vagy rugalmas időbeosztással rendelkezik –, és szeret gyerekekkel dolgozni, ez remek -
Az iskolák bezárásának és az új virtuális tanulási ütemterveknek köszönhetően néhány szülő visszaemlékezést ad a járvány kezdetére. Ebben a tanévben sok ember számára a személyes órák voltak a jellemzőek, de most a tanári kiégés, a létszámhiány és a -
Többféle gyermekgondozó áll a szülők rendelkezésére – a bébiszittertől és a védőnőtől az anya segítőiig. Valójában a sok lehetőség miatt ez néha zavarba ejtő és nyomasztó lehet az ápolást kereső családok számára – és még az állást kereső gondozók szá
