Szakértők szerint hogyan beszéljünk a gyerekekkel a szexről a popkultúra segítségével

Felnőttként rengeteg tévét néztem a barátaimmal. Hollywood megszállottjai voltunk, és szabadidőnkben arra vállalkoztunk, hogy minden lehetséges filmet kikölcsönözzünk DVD-n. 13 éves koromban kibéreltük az új Pókembert film Tobey Maguire-rel. Nagyon izgatott voltam, hogy a családommal együtt nézhettem meg. Elkészült a popcorn. Összebújtunk, betöltöttük a DVD-t a lejátszóba, és készültünk nézni a Spiderman működését.

Örömmel néztük, ahogy Peter Parker felfedezte új kilétét. A jelenetek haladtak előre, és van egy különösen, amely örökre az elmémbe vésődött – abban a pillanatban, amikor Pókember megmenti Mary Jane-t néhány gazságtól. Amint egyedül vannak egy sikátorban, elkezd esni az eső. Eláznak. A mellbimbói kilátszanak a ruháján, és megkérdezi, hogyan köszönhetné meg neki. Leereszkedik, hagyja, hogy MJ részben leleplezze magát, majd szenvedélyesen megcsókolja.

13 éves, pubertáskorban járó lányként rengeteg kérdés merült fel bennem. A kezdetben izgalomtól hangos helyiség elcsendesedett. A szüleim a képernyőre szegezték a szemüket, és nem foglalkoztak velem. Amikor a film véget ért, emlékszem, hogy zavart voltam.

Hamarosan elkezdtem észrevenni egy mintát, amely mindig felbukkant, amikor hasonló jelenetek jelentek meg a tévében. Ha a dolgok túl hevessé váltak, vagy gyorsan csatornát váltottak, némán ültünk, vagy valamelyikünk kínos hangot adott ki. Nem csak a szexjelenetekre korlátozódott, hanem a furcsaságról, a fogamzásgátlásról, az abortuszról vagy a szexuális zaklatásról szóló jeleneteket is. A szexuális nevelés teljes hiányával az iskolámban és a nemi szervekről anyukámmal folytatott homályos beszélgetéssel együtt mindig is vágytam arra, hogy még több beszélgetést folytassak a szüleimmel a szexuális egészségről.

Talán mindig volt egy olyan feltételezés, hogy túl fiatal és naiv vagyok ezekhez a beszélgetésekhez. Most már tudom, hogy bár úgy tűnt, nem bírom a szexről, a szexualitásról és a nemekről szóló beszélgetéseket, szükségem volt a tanácsra. Valójában, bár a gyerekek túl fiatalok ahhoz, hogy mélyen megértsék ezeket a kérdéseket, gyakran keresnek szülőket, hogy teremtsenek helyet otthonukban a szexről való beszélgetéshez.

A University of Nebraska-Lincoln egy tanulmánya a serdülők nézőpontját vizsgálta a szexuális témákkal kapcsolatos szülő-gyermek kommunikációval kapcsolatban. Kiderült, hogy a tinédzserek jelentős százaléka azt szeretné, ha szüleik mélyreható és emlékezetes beszélgetéseket folytatnának velük a szexről.

A korai életkorban folytatott szexuális beszéd szintén késlelteti a szexuális kezdeményezést, és nem szabad különleges pillanatokra fenntartani. Egy másik, a George Washington Egyetem által végzett tanulmányban a kutatók azt találták, hogy a szülők túlnyomó része arra késztetett, hogy beszélgessen a gyerekeivel, amikor kérdéseket tettek fel, vagy amikor úgy ítélték meg, hogy a gyermek már elég idős. De merem kijelenteni, hogy arra várva, hogy a gyerekek felnőjenek, elmondhassák nekik a beszédet, talán már túl késő.

Felnőttként, aki az élethez szükséges szexuális egészségről beszél és ír, elmondhatom, hogy soha nem voltam túl fiatal ahhoz, hogy szexről beszéljek. Valójában még mindig szeretném, ha a szüleim nyíltan beszélnének ezekről a kérdésekről. Sok más gyerekhez hasonlóan nekem sem volt erre lehetőségem, mert a szüleim nem tudták, hogyan neveljék fel. Annak ellenére, hogy számos lehetőséget kínálnak számukra fontos témák tisztázására vagy kiemelésére a popkultúrán keresztül, a szülők gyakran nincsenek tisztában azzal, hogyan teremtsenek teret a szexről való beszélgetéshez.

Ericka Hart szexuális oktató szerint a szexbeszélgetést nem szabad egyetlen pillanatra fenntartani, hanem hosszú távú folyamatként kell kezelni. Azt mondja, hogy minden párkapcsolatot, nemet vagy szexet bemutató műsor vagy film nagyszerű lehetőséget kínál a gyerekekkel való beszélgetésre.

"A Disney-filmektől a PG-13-filmekig minden ilyen médiumba van beágyazott üzenetküldés, amelyről érdemes beszélgetni" - mondja Hart. "Például a Csipkerózsikaban , a hercegnőt egy herceg megcsókolja felébreszti. Ez a beleegyezés hiányát mutatja, és nagyszerű megismételni a gyerekekkel, hogy ne romantikázzák, ha beleegyezés nélkül csókolják vagy érintik őket."

Dr. Ericka Burns a Sacramento Peers on Prevention (SACPOP) alapítója és vezérigazgatója, egy ifjúsági szervezet, amely a szexuális egészséggel és a reproduktív igazságosság kérdéseivel foglalkozik. Azt javasolja, hogy beszéljen gyermekeivel, még akkor is, ha kényelmetlenül érzi magát. Burns azt javasolja a szülőknek, hogy ne takarják el gyermekeik szemét, amikor olyasmit néznek, ami kényelmetlenséget okoz nekik, és azt javasolja, hogy ehelyett elmélkedjenek együtt nehéz témákról. Azt is javasolja, hogy a szülők közösen nézzék meg, mit néznek a gyerekek. Olyan műsorok, mint a Big Mouth és Szexuális nevelés nagyszerű lehetőségeket teremt a biztonságos szex, a szexualitás, a kapcsolatok és a beleegyezés megvitatására. A humort is használják, hogy megtörjék a jeget – nevetni szabad!

A szülőknek fel kell készülniük arra is, hogy nyíltan beszéljenek a legnehezebb témákról is. Olyan műsorok, mint az Euphoria és 13 ok, amiért miért tartalmazzák a kábítószer-használat, a szexuális zaklatás és a zaklatás jeleneteit. A szülőknek nem szabad szidni a gyerekeiket, amiért megnézik ezeket a műsorokat, hanem inkább tanítási pillanatként használják fel őket.

Lehetséges, hogy a gyerekeket emlékeztetni kell arra, hogy a tévé és a filmek csak szórakoztatást szolgálnak. Azt is tudniuk kell, hogy a tévéműsorok ritkán ábrázolják az óvszert, a teszteket és a szexuális egészség egyéb fontos összetevőit. A valóságról és a fikcióról való beszélgetés egyben alkalom arra is, hogy fontos leckéket tanítsunk.

A gyerekek számos módon nézhetnek szexuális tartalmat a tévében, ezért létfontosságú, hogy a szülők minden lehetőséget kihasználjanak arra, hogy a szexuális egészségről beszéljenek gyermekeikkel. Ezek a szükséges beszélgetések csak újabb lehetőséget jelentenek a szülők számára, hogy tanuljanak egymástól.


Previous:

Next: