Miért viselnek egyes lányok „fiúruhát” – és miért ne aggódjanak a szülők?

Amikor sokan felnőttünk, a társadalom szigorúbb elvárásokat támasztott a nemi szerepekkel kapcsolatban, kezdve attól, hogy hogyan „kell” viselkednünk és öltözködnünk, egészen a „megfelelő” karrierig.

Az idő múlásával, bár ezek az úgynevezett „normák” elhalványultak, a szülők továbbra is aggódhatnak, ha lányuk „fiúnak” öltözik, vagy fordítva. A szakértők szerint azonban nincs szabálykönyv, és normális és egészséges, ha a gyerekek kísérleteznek az önkifejezéssel.

„Az egyik fontos szempont, hogy minden ruházat minden embernek szól, beleértve a születéskor meghatározott nemet és nemet” – mondja Samantha Pflum, az UNC Chapel Hill School of Medicine klinikai gyermekpszichológusa. „Gyakran kapunk külső társadalmi és kulturális jelzéseket, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy különválasztjuk a „fiúruhákat” a „lányruháktól”, de ez egy korlátozott és bináris nézet, amely az önkifejezéssel elnyomhatja kreativitásunkat és rugalmasságunkat” – magyarázza.

Mi a különbség:a nemi identitás és a nemi kifejezés?

Először is egy gyors magyarázat:amikor Pflum azt mondja, hogy „születéskor meghatározott nem”, ez jelzi, hogyan azonosítanak valakit csecsemőként a testi jellemzők alapján. Azonban ahogy ez a személy érett lesz, belsőleg azonosulhat egy másik nemmel. Az pedig, hogy kifelé hogyan fejezik ki magukat, az identitásuk külön része.

„A nemi kifejezés az a kifejezés, amelyet annak leírására használunk, hogy valaki hogyan fejezi ki magát olyan módon, amely illeszkedik a nemre vonatkozó kulturális normáinkhoz” – mondja Juanita Hodax, gyermekendokrinológus és a Seattle Children’s Gender Clinic társigazgatója. „Gyakran gondolunk a „fiúruhákra” vagy a „lányfrizurákra” – ez leegyszerűsíti, de a nemi megnyilvánulás lehet az is, hogy valaki hogyan fejezi ki magát ebben a kontextusban.”

A nemi identitás ezzel szemben az, ahogyan valaki belsőleg azonosítja magát, például férfi, nő vagy nem bináris. Nemi megnyilvánulásuk egyértelműen összhangban állhat nemi identitásukkal, de lehet, hogy nem.

A Trans Student Educational Resources népszerű Gender Unicorn grafikája hasznos módot kínál a nemek megkülönböztető aspektusainak megjelenítésére.

Amikor a gyerekek kezdik látni a nemek közötti különbségeket

A gyerekek fiatalabban tanulják meg ezeket a fogalmakat, mint gondolnád. Hodax szerint 3-4 éves koruk körül a legtöbb gyerek kezdi megérteni, hogy a fiúk és a lányok teste különbözik. Elkezdenek rámutatni a különböző nemekre a könyvekben vagy a játékokban, és még azt is megfogalmazhatják, hogy inkább fiúnak vagy lánynak érzik magukat – magyarázza.

Amikor a gyerekek elkezdenek hivatalos iskolába járni, gyakran erősebben preferálják az öltözködést vagy az önkifejezést, teszi hozzá Pflum. „Gyakran azt látjuk, hogy a gyerekek 5 éves korukban vagy azt követően kezdenek jobban megérteni a nemet, beleértve azt is, hogy a nemi identitás és a nemi identitás folyékony és rugalmas” – teszi hozzá.

Fontos tudni, hogy ezek a fogalmak elkülönülnek a szexuális irányultságtól, vagy attól, hogy kihez vonzódsz érzelmileg vagy fizikailag. Míg a ruhaválasztást ez befolyásolhatja – például létezik egy olyan sztereotípia, hogy a leszbikusok férfiasabban öltözködnek –, ez általában nem jellemző a fiatal gyerekekre – magyarázza Hodax. Azt mondja, hogy a gyerekek gyakran csak később tapasztalják meg a vonzódást, jóval azután, hogy elnyerték a nemi identitás érzését.

Miért természetes és egészséges a felfedezés?

Hasznos megjegyezni, hogy a kisgyermekek még nem vették fel a társadalom nemi normáit. "A fiatalabb gyerekek esetében nagyon gyakori, hogy felfedezik a különböző nemi kifejezéseket" - mondja Hodax. „Sok gyerek csinálja ezt öltözködési vagy színlelt játék közben. Ez azt jelentheti, hogy a nemi identitásukat is feltárják, de sokszor csak a kifejezésmódot kutatják, és azt látják, milyen érzések ezek a különböző dolgok.”

Pflum arra kéri a szülőket, hogy értsék meg, hogy amit egyesek „fiúruhás lányoknak” tartanak, az nem kóros, hanem az önkifejezés normális formája. „A gyerekek gyakran csodálatosan kreatívak és szórakoztatóak az öltözködésükkel és az önkifejezés más formáival” – mondja Pflum.

Hozzáteszi, hogy az egyes ruhákba öltözött gyerekek olyan üzeneteket kommunikálhatnak, amelyek nem kapcsolódnak a nemhez – például egyszerűen tetszenek a színek, a textúrák vagy a dizájn.

Miért nem lehet feltételezéseket tenni a gyermek ruházati választása alapján?

A ruházattal vagy stílussal való felfedezés számos dolgot jelenthet, de lehet, hogy nem, mondja Pflum.

Ha egy gyerek csak játék közben vagy bizonyos időpontokban hord meghatározott ruhákat, Hodax szerint ez mást jelenthet, mint az, aki állandóan ezt a nemi kifejezést szeretné, vagy tartósabb változást, például hajvágást szeretne.

Ha valaki, akit születéskor nőnek (AFAB) jelöltek ki, sztereotip férfias ruhákba öltözik, Hodax kifejti:„lehet, hogy csak az, ahogyan fejezik ki magukat, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az is igazodik a nemi identitásukhoz”. Más szóval, csak azért, mert úgy öltözködik, hogy inkább fiúnak érzi magát, még nem jelenti azt, hogy fiúként azonosítja magát.

„Azok az AFAB gyerekek, akik »férfiasan« öltözködnek, úgy nőhetnek fel, hogy transzneműnek, nem binárisnak vagy queer-nek azonosítják magukat, de ez nem olyasvalami, amelyre pusztán az öltözködésből lehet következtetni” – jegyzi meg Pflum.

Egyeseknek gyerekeknek azonban ez végül a nemi identitás mélyebb feltárását jelezheti. „Amikor a gyermekek a születésükkor meghatározott nemüktől eltérő nemi identitást fejeznek ki, gyakran megvizsgáljuk, hogy ragaszkodnak-e, következetesek és kitartóak-e ebben a kifejezésben” – mondja Pflum. Ez nyilvánvaló lehet, ha a gyermek folyamatosan arról beszél, hogy kényelmetlenül érzi magát, vagy szorongatja a teste megjelenése, vagy hogy mások hogyan érzékelik a nemét – teszi hozzá.

Ez azt is jelentheti egyes emberek számára, hogy megkérdőjelezik nemi identitásukat. Ez erősen személyes, ezért kulcsfontosságú, hogy ne tételezzünk fel.

Miért kritikus a szülői támogatás?

Szülőként az Ön feladata egyszerű:támogassa gyermekét, amikor felfedezi identitásának minden aspektusát. „Tudjuk, hogy a szülők és a családok támogatása nagy változást hozhat a gyerekek egészségében és jólétében” – mondja Hodax.

„Például, ha hagyjuk, hogy gyermekeink olyan ruhát válasszanak, ami kényelmesebbé teszi őket, legyen szó akár fiúról, akár lányról –, ezek csak ruhák.” Hodax azt javasolja, ahelyett, hogy rámutatna arra, hogy a ruhák más nemhez valók, hanem arra összpontosítson, amitől a gyerekek boldognak érzik magukat, és mitől szeretik leginkább magukat.

Pflum szerint az is kulcsfontosságú, hogy a szülők ne kényszerítsék a gyerekeket olyan ruhák viselésére, amelyek nem érzik kényelmesnek vagy nem hitelesek számukra. Például azt mondja, hogy egy lány, akit akarata ellenére kényszerítenek ruhát viselni, kellemetlen érzést, szomorúságot és csalódottságot fejezhet ki.

„A gyerekek sokkal többet jelentenek, mint a ruházatuk – okosak, feltűnőek, kreatívak és kedvesek” – mondja Pflum. „Talán, ha feljogosítjuk ezt a gyereket arra, hogy saját maga válasszon ruhát egy rendezvényre, személyisége még jobban ragyoghat!”

A kommunikációs vonalak nyitva tartása

Miközben gyermeke felfedezi, ne féljen beszélni róla. „Mindig arra buzdítom a szülőket, hogy folytassanak nyílt párbeszédet gyermekeikkel, hogy megismerjék önmaguk kifejezésének különféle módjait, beleértve a ruházatot, a hajat, az érdeklődési köröket és a beszédet” – mondja Pflum.

Hodax szerint ez segíthet a gyermeke kommunikációjában is. „Sokszor előfordul, hogy a gyerekek nehezen találják meg a szavakat, hogy leírják, miért választanak dolgokat, és a szülő nem tudja, hogy a gyerek csak bizonyos dolgokat szeretne-e a ruhákban, vagy azért, mert a nemi identitásukat vizsgálja” magyarázza. „Ha támogató módon kérdezünk és beszélünk róla, ez megnyithatja a beszélgetést, és teret ad a gyereknek, hogy beszéljen a gondolatmenetéről.” Például azt mondja:„Igen, természetesen viselheti ezt a ruhát. Meg tudnád mondani, miért ezt szereted a többi ruhád helyett?”

Ha nyilvánvalóvá válik, hogy gyermeke nem csak a nemi megnyilvánulásokat kutatja vagy gyakorolja, és nemi identitással vagy szexuális irányultsággal küzd, az Ön támogatása kulcsfontosságú – és életmentő lehet. A The Trevor Project szerint az LMBTQ+ fiatalok 40%-kal kisebb valószínűséggel kísérelnek meg öngyilkosságot, ha van életükben legalább egy elfogadó felnőtt.

A Hodax arra bátorítja az érintett szülőket, hogy forduljanak gyermekorvosukhoz vagy alapellátást nyújtó szolgáltatójukhoz. Tanácsadást javasolhatnak, vagy ha a gyermek elérte a pubertást, és nemi identitással küzd, keressen fel egy olyan nemi klinikát, mint ő.

Függetlenül attól, hogy mi mozgatja gyermeke öltözékválasztását, a szakértők szerint a legjobb lépés szülőként az, ha megpróbálja elsajátítani a társadalom nemi normáit, és támogatni gyermeke egyediségét. Pflum szerint „Ha teret adunk a gyerekeknek, hogy kifejezzék magukat az öltözködésen, a néven, a névmásokon és a modorokon keresztül, az azt jelezheti, hogy minden identitásukat szívesen látják és elfogadják.”


Previous:

Next: