• kisbabák
• Építsük Family
• gyermekek
• általános Nevelés
• újszülöttek
• tinédzserek
• kisgyermekek
• terhesség

Összefonódott család – az összefonódás jelei és a határok újjáépítése

Mi az a behálózás | Kohézió és közelség | Okok | Jelek | Gyermekekre gyakorolt ​​hatások | Hogyan gyógyuljunk a traumákból

Mi az összefonódott család

Az összefonódás az én-más megkülönböztetés hiányára utal. Egy összefonódott család, amelyet néha ként is emlegetnek kaotikus család, a szülő és a gyermek közötti egyértelmű családi határ hiánya jellemzi. A köztük lévő kapcsolati határok összeolvadnak és elmosódnak. Általában nincs tolerancia az egyéniség vagy az elkülönülés iránt az egyes családtagokban. Szélsőséges esetekben ez az érzelmi vérfertőzéshez hasonlít. A behálózott családi rendszer általában az előző generációkról a következő generációkra száll át.

Mi az az összekapcsolás

Az 1970-es években Salvador Minuchin családterapeuta kidolgozott egy keretet a családi struktúrák kategorizálására. A családi egység különböző funkciók láthatatlan részhalmazaiból áll. Ezek az alrendszerek határozzák meg, hogy a család tagjai hogyan lépnek kapcsolatba egymással. Az alrendszereket határok választják el egymástól amely meghatározza, hogy ki és hogyan vesz részt. Az ilyen határok elválasztják a családtagok közötti fizikai és érzelmi tereket. Az összefonódás akkor következik be, amikor a családi alrendszerek közötti határok szétszóródnak.

Egy tipikus családban létezik a házastárs alrendszer, a szülői alrendszer és a testvér alrendszer. Ezek az alrendszerek családi hierarchiát alkotnak. A következő öt tipikus viselkedést várják el tőlük:

1. A szülők többet nevelnek gyermekeikről, mint fordítva.
2. A szülők jobban irányítják a gyerekeket, mint fordítva.
3. A szülők jobban szövetkeznek egymással, mint a gyerekeikkel.
4. Egy szülő nem szövetkezik gyermekével a másik szülő ellen.
5. A házastársak és a testvérek ugyanabban a generációban jobban viszonyulnak egymáshoz, mint a különböző generációkhoz.

Összefonódás akkor következik be, amikor a családtagok eltérnek ettől az öt viselkedési mintától, és amikor a felfokozott érzelmek miatt az egyes tagok képtelenek meghozni saját döntéseiket.

A pszichológusok úgy vélik, hogy az egyértelmű határok funkcionális családi mintákat hoznak létre, míg az összefonódás (diffúz határok) és az elszakadás (merev határok) a kontinuum ellentétes végén diszfunkcionális mintákhoz és a családi instabilitáshoz vezet.

Kohézió és közelség egy összefonódott családban

Az összefonódás nem egyenlő a kohézióval.

A családi kohézió a családközeliség és a családtagok közötti gondoskodás mértékére utal. Egy összetartó család erős családi kötelékekkel rendelkezik, amelyek magukban foglalják az érzelmi közelséget és a támogatást. A szoros család magasabb élettel való elégedettséggel és alacsonyabb depressziós tünetekkel jár.

Másrészt a behálózott szülői stílus diszfunkcionális kapcsolati mintát hoz létre, amely gátolja az egyes tagok pszichológiai különbségeit. A nem létező határok ellenére az összefonódott családokban alacsony a kohézió szintje, és csak mérsékelt a melegség szintje a családi kapcsolatban. A közelség szintje gyakran korlátozza és akadályozza az egyéni autonómiát.

Ezen kívülbehálózta a szülőket magas szintű ellenségességet és negatív érzelmeket mutatnak. Az összezavarodott szülők tolakodóak és versengenek. A gyermek feletti pszichológiai kontrolljuk gyakran társfüggő, egészségtelen kapcsolatokhoz vezet.

A családon belüli összefonódás merev határokat is jelenthet a külvilág felé. A behálózott gyermekek saját szükségleteik kielégítésére kényszerülnek, és csak a családon belül találják meg a kielégítést. Amikor eltérnek az elvárásoktól, erős bűntudat és az elhagyástól való félelem alakul ki bennük.

Így az összefonódott családrendszerek egyrészt az egész családban gyengén meghatározott határokat, másrészt a családok és a külvilág közötti erősen merev határvonalat tartalmazzák.

Az összefonódás okai

Az összefonódás gyakran együtt jár a párok közötti érzelmi távolsággal, a szülők tolakodó túlzott bevonásával és az egyik szülőtől való elidegenedéssel.

Azok a szülők, akiknek hosszú ideje fennálló vagy konfliktusos házassági viszálya van, behálózhatják a szülői nevelést. Általában a gyerek kénytelen választani két háborúzó szülő közül. Az egyik szülő és a gyermek ekkor a túlzott szerepvállalás koalíciójába keveredett, amely kizárja a másik szülőt, aki kevésbé érintett. Néha ez akár szülői elidegenedésig is fejlődhet. A gyermekek ilyen jellegű családi problémákba való érzelmi rávonása vagy rábeszélése felerősítheti a gyermekek biztonságérzetére gyakorolt ​​hatást.

Az összefonódási minták olyan családokban is megtalálhatók, ahol az egyik szülő kemény büntetést vagy fizikai bántalmazást alkalmaz a gyermek ellen. A gyermek hajlamos igazodni a nem bántalmazó szülőhöz, és szoros kapcsolatot kialakítani vele.

A családban való összefonódás jelei

Az összefonódott szülők gyakran szerető és kivételes szülőknek tűnnek, és a gyerekek gyakran jól érzik magukat.

Íme néhány jel és minta a családok behálózásáról.

• A „mi” kifejezést gyakran használják érzések, vélemények vagy érzelmi tapasztalatok leírására.
• A pszichológiai határok hiánya gyakran a fizikai határok hiányában nyilvánul meg, pl. a gyermek a preferált szülő ölében ül és összefonódik vele.
• A gyermek fejlődésének nem megfelelő nehézségei vannak a szülőtől való elszakadás és az iskolába járás során.
• A gyermek képtelen kortárs kapcsolatokat kialakítani, mert ragaszkodik a preferált szülőhöz.
• A gyermek nem tud életkorának megfelelő, önálló tevékenységet folytatni, például nem tud részt venni táborban, vagy társaival együtt aludni.
• A gyermek nagyon ráhangolódik a behálózott szülő szükségleteire és függőségére.
• A gyermek felelősséget vállal a szülő védelméért.
• Szerepváltás és egészségtelen családi dinamika, amelyben a gyermek gondoskodó szerepet vállal a szülőért.

Az összekapcsolás hatásai a gyermekekre

Ha a határok túlzottan szétszóródnak szülő és gyermek között, a gyermeknek nehézségei lesznek a megfelelő egyéniség kialakításában. A behálózott szülővel rendelkező gyermek gyakran úgy érzi, nem tud elszakadni tőlük, és alacsony az önbecsülése. Előfordulhat, hogy határozatlanok karrierjüket illetően, és nem hajlandók egészséges kockázatot vállalni, hogy elérjék potenciáljukat.

Ha a beágyazódás a szülői konfliktusok eredménye, a gyerekek bizonytalansága elhúzódik. Ezek a gyerekek ki vannak téve a helytelen alkalmazkodás veszélyének, ideértve a mentális egészségügyi problémák internalizálását és kihelyezését.

Azok a gyerekek, akiktől elvárják, hogy gondoskodjanak szüleikről, szerepzavart tapasztalhatnak.

Pszichoszociális és fejlődési kutatások kimutatták, hogy a családi differenciálódás a gyermek pszichológiai én-érzékének fejlődésének számos aspektusát is befolyásolja, beleértve az egyéniséget, az individuációt és az egyéni identitást.

Ha nincsenek határok a családtagokkal, a gyerekek nem tudnak pszichoszociális érettséget elérni az individuáció révén. A rosszul differenciált családokból származó gyerekek általában gyenge identitástudattal rendelkeznek.

Az érzelmi identitást fenyegető veszélyek nyilvánvalóak, amikor ezek a gyerekek fontos életbeli tranzakciókkal néznek szembe, például egyetemre mennek.

A főiskolára járás nem csupán átmenet az oktatásban. Ez az átmenet általában jelentős változásokkal jár a mindennapi élet, a kapcsolatok és az oktatás szerkezetében. Egy ilyen családból származó fiatal felnőttnek nehéz lehet egyértelmű személyes határokat felállítani.

A behálózott gyerekek a függetlenség hiányától szenvednek, és több mentális betegséggel, például szorongással és depresszióval is kapcsolatba hozhatók. Felnőtt életük során általában több a szorongás és a tehetetlenség érzése, és kevesebb az életükkel való elégedettség.

Hogyan gyógyuljunk ki a családi beágyazott traumából

Az egészséges kapcsolatok hiánya gyermekkorban hosszan tartó hatással lehet a felnőtt gyermekekre. A traumatikus élményből való kigyógyulás érdekében a felnőtt gyerekeknek először meg kell tanulniuk egészséges határokat felállítani, miközben a rugalmas határokat is meg kell tartaniuk.

A kohézió és a rugalmasság kiegyensúlyozott szintje egészséges családokhoz, míg a kiegyensúlyozatlan szint a családok helytelen működéséhez vezethet.

A beágyazódási traumák kezelésének legjobb módja a szakmai segítség igénybevétele. A családterápia, például a Family Systems Therapy segíthet csökkenteni a családi összefonódás mértékét és a határproblémákat egy rosszul működő családban. A családi tanácsadás segíthet a családnak a diszfunkcionális viselkedés megszüntetésében és az egészségesebb kapcsolatok kialakításában.

Az egyéni terápia érzelmi támogatást nyújthat, és segíthet az egészséges személyes határok felállításában. Ha jelenleg bántalmazó kapcsolatban él, a mentális egészségügyi szolgáltatók segíthetnek felismerni az összefonódott családi jellemzőket és megtörni a bántalmazó családi ciklust, így ez a nevelési stílus nem száll át a saját gyermekére. A helyes kapcsolati minták családterapeuta segítségével történő elsajátítása egészséges, intim kapcsolatokhoz vezethet.