Amikor a kisgyermek nem hajlandó kakilni

Gyermeke már megmutatta, hogy a bilibe pisilve tud menni az áramlással. De a második számmal ez egy teljesen más történet. Olyan arcot vág, mintha indulásra készen állna, úgy néz ki, mint aki nyomul, de amikor felkínálod a bilit, nem hajlandó. Ne aggódjon:Sok kisgyermek nem szívesen kakil a bilibe, de ezek a tippek megmozgathatják a dolgokat.

Miért nem hajlandók egyes kisgyermekek kakilni bili edzés közben?

Néha az irányítás kérdése – minél jobban rákényszeríted a kakilásra, a babád annál jobban élvezi a benne rejlő erejét. A félelem is közrejátszhat – egyes gyerekeknek gondja van a kakilással, mert félek, hogy beleesnek a WC-be. Másokat félnek a kipirulástól, vagy zavarja őket az a gondolat, hogy elveszítik önmaguk egy részét, amikor a kaki eltűnik a tálban.

Mi a teendő, ha a kisgyermek nem kakil a WC-re?

  • Tartson egy kis szünetet. Mondja el gyermekének, hogy amikor készen áll, újra megpróbálkozhat a bilibe kakilással, és Ön ott lesz, hogy segítsen. Aztán hagyd a témát, és hagyd, hogy úgy érezze, a vezetőülésben ül. Mindenekelőtt soha ne kényszerítse azt a kisgyereket, akinek gondja van a bilire kakilással, hogy ott üljön, amikor nem akar. Ettől nem csak ellenállóbbá válik (és megijed, ha a félelmei visszatartják), hanem székrekedéshez is vezethet.

  • Akadályozza meg a fájdalmas kakikat. Ha a kicsi egy kicsit nem kakil, akkor székrekedése lehet, és csak egy fájdalmas kaki kell ahhoz, hogy elriassza a picit a bilitől. Győződjön meg róla, hogy sok gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonát fogyaszt, és beszélje meg gyermekorvosával, hogy szükség esetén adjon hozzá székletlágyítót.

  • Segíts neki biztonságban érezni magát. Ha a babának gondja van a kakilással, mert fél, hogy beleesik, győződjön meg arról, hogy a bili ülőke jól illeszkedik a WC-hez, és nem remeg. Ugyanez vonatkozik a lépcsős zsámolyra is, amelynek szilárdnak kell lennie, mint egy kő. Vagy ajánlja fel gyermekének egy bili szék használatát (válasszon olyat, amelynek erős talpa van, és nem borul fel, amikor felkel).

  • Tartsa ki az öblítést. Ha a csobogó víz hangja annyira megrémíti kedvesét, hogy nehezére esik kakilni, várjon, amíg ki nem ürül a szobából. Ahogy egyre jobban érzi magát a zajban, fokozatosan csökkentse a távolságot – megállhat a szomszéd szobában, a folyosón, az ajtóban és így tovább. Majd ha készen áll, kérdezze meg, hogy ő maga akarja-e lenyomni a kart.

  • Búcsút mondjon. Ha a babája aggódónak tűnik, amikor meglátja a lefolyóban kavargó ürülékét, bátorítsa őt, hogy intsen neki búcsút, mielőtt kipirulna. Ettől jobban érzi magát az elválás miatt. Egy másik megoldás erre a bili edzésproblémára:végezzen néhány tesztet csak WC-papírral. Legyen tényszerű (de tisztában legyen azzal, hogy mi az öblíthető), amikor megteszi a tettet. Ellenkező esetben a kicsi azt gondolhatja, hogy szórakoztató leöblíteni a játékait, a kulcsait vagy a nővér mobiltelefonját.

  • Motiválj egy finomsággal. Alkalmanként kínáljon ösztönzőt – mondjuk egy matricát a diagramon minden sikeres ülésért. Bizonyos számú matrica után a kicsi beválthatja őket egy nyereményre (fagylalt apával vagy játék a dollárboltból).

  • Hívjon erősítést. Egy gondoskodó, de semleges kívülálló (óvodapedagógus, orvos vagy nagyszülő) néhány bátorító szava nagyobb súllyal bír, mint a szülő könyörgése.

  • Hagyd, hogy a természet haladjon. Lesznek napok, amikor úgy fogjuk érezni, hogy ez a bili edzésprobléma soha nem fog megoldódni – de meg fog. Ne csináljon belőle nagy ügyet, és idővel a kaki pelenkák tényleg történelem lesz.

A bili edzés próbára teheti a szülő türelmét, mint a többi fejlődési mérföldkő – de legyen hited. Előbb (2 éves koruk előtt) vagy később (3 éves koruk után) minden gyermek átlépi a célvonalat. Addig is fontos észben tartani, hogy a bili edzés (és a pocakolás) nem verseny. Hagyja, hogy a kisgyermek határozza meg a tempót, és ha inkább sétál, mint sprint, ne stresszeljen.